Felnőttmesék 1. – E-könyv

Felnőttmesék 1

Felnőtt mesék a felnőtteknek. Ebben a válogatásban az idei év legjobbjai kaptak helyet, már ami a felnőttek szórakoztatását illeti. Ebben az antológiában most négy szerző írását tesszük közzé, melyek között a már jól ismert Nick Wood van az első helyen, hiszen neki már van egy nálunk megjelent kisregénye, az Egy pajzán hétvége.

A második írónk, John Miller, aki még csak a blogban írt nekünk, ám nem árulok el titkot, ha most elmondom, hogy készül az új regénye, ami egyben neki az első lesz. Ígéretes szerző, ami a most megjelent válogatásból is kiderül.

A harmadik szerzőnk, akinek az írása bekerült a válgatásba, egy nő, Christine, aki szintén ígéretes alkotónk lehet. Negyedikként még egy új szerző mutatkozik be nekünk.

Ezzel a válogatás kötettel egy sorozatot kívánunk elindítani, ami rendszeresen közzéteszi ebben a formában a legígéretesebb íróink által leírt történeteket.

Részlet a válogatásból:

Rosszkor, rossz helyen – Nick Wood

Miután végzett, hallom a zipzár hangját, vagyis nem levetkőzött, hanem újra felhúzta a nadrágját, amiből arra következtettem, hogy van még valami trükk a tarsolyában. Volt is, de nem az, amire számítottam. Miután hallom, ahogy a cuccaink között szöszöl, újra odajön hozzám, végigsimít rajtam, és azt mondja.
– Köszönök neked mindent. Hiányozni fogsz.
– Mi van? Ezt most miért mondod?
Választ nem kaptam, ám hallottam minden egyes lépésének a hangját ahogy egyre távolodik tőlem, majd teljesen elhalnak a neszek. Egy darabig hallgatóztam, hogy vajon ez is csak egy trükk-e, de nem az volt, simán lelépett, és engem otthagyott kikötözve, az erdő mélyén egy tisztáson.
– Gyere vissza! Hallod? Ne tedd ezt velem! Egy ideig még kiáltoztam, hogy visszajöjjön, de nem jött vissza soha többé.

A kishúgom kíváncsisága megőrjít – Nick Wood

Amikor már nem bírom tovább, amikor már az egész testem remeg, érzem, hogy elindul bennem valami.
– Ági vigyázz, most jövök! – mondom neki, hogy rá tudjon készülni, de mintha nem is hallaná.
Amikor az első lövés eldurran, Ági még jobban rátapad a makkomra, és csak szívja, szopja, amitől aztán a többi is kilövell belőlem, egyenesen a szájába. Nagyon izgató így látni az eseményeket megtörténni. Ági nem nyeli le, hanem a szája szélénél vastag áradatként ömlik ki belőle a sűrű fehér nedvem. Amikor végre elfogy, Ági elengedi a farkam, majd a lepedővel megtörölgeti, aztán hátradől. És ekkor csap le ránk újra a mennykő.
Az ajtó kicsapódik, és Vera ront be a szobába.
– Láttam – mondja nekünk széles vigyorral.
– Mit láttál? – kérdezi tőle Ági.
– Azt a fehéret, ami kijött belőle.
– Na és? Az mindig kijön. Amúgy az előbb miért rohantál el?
– Mert megijedtem.
– Na de mitől?
– Hát amikor a puncimat simogattam, akkor olyan furcsa érzésem volt, azt hittem megfulladok, vagy megáll a szívem.
– Ettől ijedtél meg?
– Aha.